Hova tartozom? III

Nem csak azért voltam kíváncsi voltam, mert ő orosz volt és az apám azt mondta, hogy az oroszok jó emberek, de azért is, mert én is gyakran úgy éreztem, hogy nem oda tartozottam.

Nem értettem a más többi gyerekeket az osztályomban.

Mindig azt gondoltam, hogy ők hülye dolgokat mondtak és hülye játékot játszottak.

És azt gondoltam, hogy a tanárnő mindig csinált ránk hülye dolgokat.( mindig hülye dolgokat csináltatott velünk) így értetted?

Egy kicsit később elválasztottak engem a más többi gyerekektől.

Minden nap így csináltam/ tettem, amíg a más többi gyerekek énekeltek, játszottak és lassan, egyszerű dolgokat tanultak a tanárnővel.

Talán úgy hangszik, hogy szomorúan telt az időm, de igazából így sokkal jobb volt, mint előtte.

Minden nap az ebéd után (szünidőnk volt.) vége volt a tanításnak. így értetted?

Én pedig olvastam könyveket olvastam a könyvtárban.

Egy nap a könyvtár zárva volt, és kellett mennem a játszótérre kellett mennem.

Leültem egy padon és néztem a más többi gyerekeket.

Akkor elcsodálkoztam azon, amit láttam.

<meta http-equiv="content-type" content="text/html; charset=utf-8">Mindig azt gondoltam, hogy ők hülye dolgokról beszélgettek és hülye játékokat játszottak.

És azt gondoltam, hogy a tanárnő is mindig hülyeségeket csináltatott velünk.

És ezt el is mondtam mindenkinek.

Ezért egy kicsit később már el is választottak engem a többi gyerekektől.

Így minden nap külön tanulhattam a többi gyerektől függetlenül, amíg a többi gyerek énekelt, játszott és lassan egyszerű dolgokat tanult a tanárnővel, (addig én tudtam a saját tempómban sokkal komplikáltabb/összetettebb dolgokat tanulni.)

Talán úgy hangszik, hogy szomorúan teltek a napjaim, de igazából így sokkal jobb volt, mint előtte.

Ő soha sem mosolygott és csak ritkán beszélt pár szót, az ő orosz akcentusával.

Azt kezdtem gondolni, hogy mi hasonlóak vagyunk. vagy: Azt gondoltam, hogy mi hasonlóak vagyunk.

Minden nap ebéd után szabad foglalkozás volt. (Szünidő = summer, fall, winter or spring holidays)

Egyszer zárva volt a könyvtár, és a játszótérre <meta http-equiv="content-type" content="text/html; charset=utf-8">kellett mennem.

Leültem egy padra és néztem a többi gyereket.

És akkor nagyon csodálkoztam azon, amit láttam.

Nem csak azért voltam kíváncsi, mert ő orosz volt és az apám azt mondta, hogy az oroszok jó emberek, hanem azért is, mert én is gyakran úgy éreztem, hogy nem oda tartozottamk. (nem csak - hanem, it's like a pair in Hungarian, if you use them together your way of speaking will sound more natural)

Nem értettem a többi gyerekeket az osztályomban.

Mindig azt gondoltam (maybe if you say "úgy gondoltam", that sounds more natural), hogy ők hülye dolgokról beszélgettek és hülye játékokat játszottak.

És azt gondoltam, hogy a tanárnő is mindig hülyeségeket csináltatott velünk.

És ezt meg/el is mondtam a tanárnőnek, a gyerekeknek és a szüleimnek, amit gondoltam. ˙(<-- sounds weird)

Egy kicsit később elválasztottak engem a többi gyerekektől.

Én más dolgokat kellett tanulnom egyedül a sarokban.

Minden nap így tettem, amíg a többi gyerekek énekeltek, játszottak és lassan, egyszerű dolgokat tanultak a tanárnővel.

Talán úgy hangszik, hogy szomorúan telt az időm, de igazából így sokkal jobb volt, mint azelőtt.

Ő soha sem mosolygott és csak ritkán beszélt pár szót, az ő orosz akcentusával.

(Azt kezdtem gondolni - not bad, but:) Kezdtem úgy érezni, hogy mi hasonlóak vagyunk.

Minden nap az ebéd után volt egy kis szabadidőnk. (but yeah, in schools these breaks are called "szabad foglalkozás")

A legtöbb gyerek játszott a játszótéren vagy beszélgetett a barátaival a menzában. (beszélt sounds kind of serious, beszélgetni means "to chat")

Én (pedig) könyveket olvastam a könyvtárban.

Egy nap a könyvtár zárva volt, így le kellett mennem a játszótérre.

Leültem egy padra és néztem a többi gyerekeket.

És akkor elcsodálkoztam azon, amit láttam.